Sziasztok! ^^
Kész is az első fejezet, reméljük tetszeni fog ^^ Ne felejtsetek el komizni, oké? ^^
Pusziiii
Pusziiii
Annyira örültem, amikor közölték velem a szüleim, hogy elutazhatok Svédországba. Gondoltam, nem egyedül kellene mennem, mert az úgy nem buli. Így tehát felhívtam a legjobb barátnőmet, hátha csatlakozna.
- Erre hogy mondhatnék nemet? – kérdezte Ashley, miután felvázoltam neki a helyzetet. – Benne vagyok. Mikor indulnánk? – annyira izgatott volt, kénytelen voltam eltartani a fülemtől a telefont, annyira visítozott.
- Már holnap reggel. Kocsival megyünk, majd felveszünk. Na, szia! – lehet, bunkónak tűnök, amiért nem vártam meg, míg elköszön, de muszáj volt. Még pakolnom is kellett.
Másnap reggel kicsit fáradtan ébredtem, mert az izgatottságtól alig bírtam aludni. Ashley-ékhez azonban már teljesen feldobódva érkeztünk meg. Érzelmes búcsút váltott a szüleivel, majd beszálltunk a kocsiba. Magam sem tudom, miért szálltam ki én is az autóból, de nem is érdekes.
Elköszöntem én is a szüleimtől, majd a becsekkolás után elfoglaltuk a helyünket a gépen. Ráadásul első osztályon, milyen király, mi?
A repülőút viszonylag hamar eltelt. Igaz, a 90%-át átaludtam. Ashley nem tudom, mit csinált.
Leszálltunk, én pedig – amint kiléptünk az ajtón – beszívtam a friss, kicsikét, hűvös levegőt. Jó volt…
Béreltünk egy autót, igaz, falusi létemre nem nagyon értek a kocsikhoz, otthon leginkább lovagoltunk. Bár a telkünkről nem gyakran jártunk messze.
Amikor odaértünk a szállodához, foglaltunk egy szobát, ami két ágyat is tartalmazott! Hát nem nagyszerű? Nálunk otthon ilyen nem volt… L
Felvetettem Ashley-nek az ötletet, miszerint ebédelnünk kellene, hiszen nemsokára dél. Beleegyezett, majd megfogva a pénztárcát és a telefont, indultunk útnak, hogy felkeressünk Stockholmban egy kávézót.
Meg is találtuk viszonylag kevés idő alatt. Odamentünk a pulthoz, és kértünk két kávét, én egy palacsintát, Ashley pedig egy franciapirítóst. A két kávét megkaptuk, a kajára még várnunk kellett. Ashley máris foglalt egy asztalt az ablak mellett.
Amikor megfordultam, hogy odavigyem a két pohár kávét, megbotlottam egy sporttáskában, és a poharak tartalmát ráborítottam valakire. Az illető felszisszent, majd felpattant a helyéről, hogy felsegítsen engem a földről. A nadrágját és a fehér ingét teljesen leöntöttem a fekete folyadékkal, ami szép nyomot hagyott maga után.
- A kutya rúgja meg! – róttam meg magam a figyelmetlenségem miatt - Jaj, ne haragudj! – mentegetőztem, és amikor felnéztem rá, a gyönyörű barna szemei azonnal rabul ejtettek. Legalábbis akkor, amikor levette a napszemüveget az arcáról.
- Erre hogy mondhatnék nemet? – kérdezte Ashley, miután felvázoltam neki a helyzetet. – Benne vagyok. Mikor indulnánk? – annyira izgatott volt, kénytelen voltam eltartani a fülemtől a telefont, annyira visítozott.
- Már holnap reggel. Kocsival megyünk, majd felveszünk. Na, szia! – lehet, bunkónak tűnök, amiért nem vártam meg, míg elköszön, de muszáj volt. Még pakolnom is kellett.
Másnap reggel kicsit fáradtan ébredtem, mert az izgatottságtól alig bírtam aludni. Ashley-ékhez azonban már teljesen feldobódva érkeztünk meg. Érzelmes búcsút váltott a szüleivel, majd beszálltunk a kocsiba. Magam sem tudom, miért szálltam ki én is az autóból, de nem is érdekes.
Elköszöntem én is a szüleimtől, majd a becsekkolás után elfoglaltuk a helyünket a gépen. Ráadásul első osztályon, milyen király, mi?
A repülőút viszonylag hamar eltelt. Igaz, a 90%-át átaludtam. Ashley nem tudom, mit csinált.
Leszálltunk, én pedig – amint kiléptünk az ajtón – beszívtam a friss, kicsikét, hűvös levegőt. Jó volt…
Béreltünk egy autót, igaz, falusi létemre nem nagyon értek a kocsikhoz, otthon leginkább lovagoltunk. Bár a telkünkről nem gyakran jártunk messze.
Amikor odaértünk a szállodához, foglaltunk egy szobát, ami két ágyat is tartalmazott! Hát nem nagyszerű? Nálunk otthon ilyen nem volt… L
Felvetettem Ashley-nek az ötletet, miszerint ebédelnünk kellene, hiszen nemsokára dél. Beleegyezett, majd megfogva a pénztárcát és a telefont, indultunk útnak, hogy felkeressünk Stockholmban egy kávézót.
Meg is találtuk viszonylag kevés idő alatt. Odamentünk a pulthoz, és kértünk két kávét, én egy palacsintát, Ashley pedig egy franciapirítóst. A két kávét megkaptuk, a kajára még várnunk kellett. Ashley máris foglalt egy asztalt az ablak mellett.
Amikor megfordultam, hogy odavigyem a két pohár kávét, megbotlottam egy sporttáskában, és a poharak tartalmát ráborítottam valakire. Az illető felszisszent, majd felpattant a helyéről, hogy felsegítsen engem a földről. A nadrágját és a fehér ingét teljesen leöntöttem a fekete folyadékkal, ami szép nyomot hagyott maga után.
- A kutya rúgja meg! – róttam meg magam a figyelmetlenségem miatt - Jaj, ne haragudj! – mentegetőztem, és amikor felnéztem rá, a gyönyörű barna szemei azonnal rabul ejtettek. Legalábbis akkor, amikor levette a napszemüveget az arcáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése