3. fejezet - Furcsa dolgok

        Íme, megérkezett az új fejezet! Bocsánat a hosszú várakozásért, csak...na mindegy, nem érdekes. Reméljük tetszeni fog.
Pussz :)

Az incidens után szóltam Ashley-nek, hogy húzzunk el innen minnél hamarabb. Nagyon gáz volt az egész helyzet, nem akartam tovább maradni. Szóval gyorsan kifizettük a számlát és elindultunk felfedezni Stockholmot. Gyönyörű város, imádom, hogy tele van szigetekkel és minden olyan mesés. Minden emeletes alatt boltok vannak, meg el van árasztva plázákkal. Na igen, nálunk ilyen falun nincs. Se annyi bolt, se plázák, de még emeletesek sem, szóval jó unalmas az ottani élet. Miután már elfáradtunk Ashleyvel, bementünk egy parkba és elkezdtünk beszélgetni.

-       Hogy lehetsz ennyire mázlista? – kérdezte Ashley.

-       Én, mázlista? – kérdeztem vissza – Ugyan, miért? Mert annyira béna vagyok, hogy kiöntöm a kávém? Ha ezt te annak nevezed, akkor...

-       Dehogy is, te hülye! – válaszolt – Én inkább áldanám a sorsot, hogy ilyen megtörténhet velem. Az a srác a világ leghelyesebb pasija.

Na igen, mondjuk a mi kis falunkban nem túl nagy a választék, szóval ilyen helyeken nem nehéz cuki srácokat találni.

-       Ühüm – dünnyögtem halkan.

-       Jaj, ne legyél már annyira „lelkes”. Legalább tudod a nevét? – kérdezte.

-       Eric – milyen klassz kis név, tetszik, könyveltem el magamban.

-       Oké, egyéb dolgot tudsz róla?

-       Mi ez? Vallatás? Miért kérdezősködsz ennyit? Csak leöntöttem kávéval és ennyi, itt mindennek vége.

-       Jól van, nem kell ezért leharapni a fejem – válaszolta Ashley kissé sértődötten – csak jót akarok neked. Láttam, hogy néztél rá, bejön neked. Ne is próbáld tagadni!

-       Igazad van...

Nem tudtam már befejezni a mondatom, ugyan is megláttam valakit. Most nehéz lesz rájönni, kiről is van szó, mert kit is ismerhetek én itt Stockholmban? Ashleyt és...Ericet. Épp eddzet a kis parkban, futott...de azt csak később vettem észre, hogy utána még több  ember is követi. Mármint nem úgy, hogy azok is csak rendesen tornáztak, hanem látszott, hogy a srác utánloholnak. Ezután kérdőn néztünk össze legjobb barátnőmmel, ugyan is nem tudtuk elképzelni, mi lehet a szitu. Azt eddig is tudtuk, hogy észvesztően néz ki, de hogy több tucat lány is fut utána, az már kicsit fura volt. Felénk nézett, de a napszemüvege miatt nem láttuk, hogy ő is viszont látott-e minket.

Miután meguntuk a parkban dumálást, úgy döntöttünk, visszamegyünk a hotelbe. A liftet vártuk és felmentünk a szobánkba. Mivel még nem nagyon volt időnk ott körülnézni, ezt megtettük akkor. Láttunk egy tájékoztató kis füzetet, amiben az állt, hogy a vacsora héttől lesz. Nagyszerű, tehát még bőven volt időnk elkészülni.

 

2.Fejezet-Te Alien vagy?

Hey guuys!

Itt az új rész! Reméljük tetszeni fog. :^-^
puuusssz

Hogy lehet valakinek ilyen csodás barna szemei? Egész falusi életemben nem láttam még senkinek sem ilyen szép szempárt.
- Jól vagy? – Kérdezte, miközben felsegített. Végig néztem rajta, és azt hittem nyomban újra padlóra kerülök.
- A kérdés az, te jól vagy-e? – Mutatott végig rajtam, és felnevettem. Inkább röfögésnek csengett, mint sem kis kuncogásnak. Szégyellnem kéne magamat!
- Azt hiszem igen, én jól vagyok! – Bólintottam rá, és felkapta a sporttáskáját.
- Amúgy Eric vagyok! – Nyújtotta felém a jobbosát.  Egy kis ideig néztem a kezét. A papám arra tanított, hogy soha se fogjak kezet vadidegennel.
- Én Tiffany. – Feleltem, majd visszahúzta a kezét, és összehúzott szemöldökkel méregetett.
- Látom nem idevalósi vagy… - Hajtotta le a fejét.  – Honnan jöttél? – Emelte rám ismét, nagy barna boci szemeit.  Igazából… fogalmam sincs. Egy faluból jöttem, de azt nem mondhatom neki, hogy falusi vagyok. Egyből faképnél hagyna…
- Öhm.. New Yorkból! – Feleltem, nem éppen magabiztosan. Elhúztam a szám szélét, és a srác kissé, hülyének nézhetett.
- Persze, én meg az északi sarkról. – Kuncogott magában, és elkomorodtam.
- Sajnálom, hogy leöntöttelek, de most mennem kell. Örültem a szerencsének, Eric! – Kikerültem és a pulthoz léptem.
- Én is nagyon örültem, Tiffany! – Disznó férfiak!

1. fejezet - Véletlenek

Sziasztok! ^^

Kész is az első fejezet, reméljük tetszeni fog ^^ Ne felejtsetek el komizni, oké? ^^
Pusziiii

Annyira örültem, amikor közölték velem a szüleim, hogy elutazhatok Svédországba. Gondoltam, nem egyedül kellene mennem, mert az úgy nem buli. Így tehát felhívtam a legjobb barátnőmet, hátha csatlakozna.
- Erre hogy mondhatnék nemet? – kérdezte Ashley, miután felvázoltam neki a helyzetet. – Benne vagyok. Mikor indulnánk? – annyira izgatott volt, kénytelen voltam eltartani a fülemtől a telefont, annyira visítozott.
- Már holnap reggel. Kocsival megyünk, majd felveszünk. Na, szia! – lehet, bunkónak tűnök, amiért nem vártam meg, míg elköszön, de muszáj volt. Még pakolnom is kellett.
Másnap reggel kicsit fáradtan ébredtem, mert az izgatottságtól alig bírtam aludni. Ashley-ékhez azonban már teljesen feldobódva érkeztünk meg. Érzelmes búcsút váltott a szüleivel, majd beszálltunk a kocsiba. Magam sem tudom, miért szálltam ki én is az autóból, de nem is érdekes.
Elköszöntem én is a szüleimtől, majd a becsekkolás után elfoglaltuk a helyünket a gépen. Ráadásul első osztályon, milyen király, mi?
A repülőút viszonylag hamar eltelt. Igaz, a 90%-át átaludtam. Ashley nem tudom, mit csinált.
Leszálltunk, én pedig – amint kiléptünk az ajtón – beszívtam a friss, kicsikét, hűvös levegőt. Jó volt…
Béreltünk egy autót, igaz, falusi létemre nem nagyon értek a kocsikhoz, otthon leginkább lovagoltunk. Bár a telkünkről nem gyakran jártunk messze.
Amikor odaértünk a szállodához, foglaltunk egy szobát, ami két ágyat is tartalmazott! Hát nem nagyszerű? Nálunk otthon ilyen nem volt… L
Felvetettem Ashley-nek az ötletet, miszerint ebédelnünk kellene, hiszen nemsokára dél. Beleegyezett, majd megfogva a pénztárcát és a telefont, indultunk útnak, hogy felkeressünk Stockholmban egy kávézót.
Meg is találtuk viszonylag kevés idő alatt.  Odamentünk a pulthoz, és kértünk két kávét, én egy palacsintát, Ashley pedig egy franciapirítóst. A két kávét megkaptuk, a kajára még várnunk kellett. Ashley máris foglalt egy asztalt az ablak mellett.
Amikor megfordultam, hogy odavigyem a két pohár kávét, megbotlottam egy sporttáskában, és a poharak tartalmát ráborítottam valakire. Az illető felszisszent, majd felpattant a helyéről, hogy felsegítsen engem a földről. A nadrágját és a fehér ingét teljesen leöntöttem a fekete folyadékkal, ami szép nyomot hagyott maga után.
- A kutya rúgja meg! – róttam meg magam a figyelmetlenségem miatt - Jaj, ne haragudj! – mentegetőztem, és amikor felnéztem rá, a gyönyörű barna szemei azonnal rabul ejtettek. Legalábbis akkor, amikor levette a napszemüveget az arcáról.

Bevezető

Sziasztok!

Itt van az új blogunk! Reméljük tetszeni fog a történet ^-^ Komizzatok :P
u.i: Szerző jogokat ismeritek? Nem lopni a sztorit :O
pussz

Egy kis falusi lány, a papája disznófuttatásban nyert pénz révén elutazott Svédországba. Legjobb barátnője is vele tartott, aki nagyon boldog volt amiatt, hogy ő is elutazhatott a kissé hideg országba. Akkor a lány még nem gondolta, hogy egy egoista, alieneket látó popsztár képes felforgatni az egész életét. Ki gondolta volna, hogy a svéd sztár beleszeret a kis falusi lányba? Olyan hamar történt minden…  Egy másodperc alatt megváltoztat minden egy kis véletlen egybeesés.
Ez a történet azt meséli el, hogy milyen jó is a szerelem….
Egy hülye Erices sztori… avagy Látomás a zöld alienekről betépett állapotban, miközben azt gondolom, hogy én vagyok Mulder az X-aktából!